Ha valaki megkérné, hogy jellemezzem magam egy szóval, azt gondolom ez a szó a megfigyelő lenne.
Eddigi életem során valahogy akkor tudtam jól eligazodni, ha nem a szavaknak hittem, amiket hallottam, hanem azoknak az érzéseknek, amit a szavak kimondója keltett bennem. Ösztönösen tudni akartam az igazat, vágytam valamire, amit megfogalmazni nem tudtam, csak éreztem, ennyi nem lehet mint, amit a szavak adnak.
2008-ban kapcsolatba kerültem a tai chi-val és felforgatta a világom. A szavakról a hangsúly még inkább eltolódott az érzések felé.
2015-ben megismerkedtem a MET terápiával. Ami nonverbális, szavak nélküli, finom, lágy érintésekkel gyógyít. Hihetetlen hatással volt rám, tudtam, hogy a helyemen vagyok. Ezekben az években értettem meg igazán, miért is volt fontos, hogy ne csak a szavaknak higgyek.
Idővel a terápia hozzám alakult, kialakult valami új, valami más. És eljött az idő, hogy új nevet adjak a kezelésnek. Mivel a terápiában a külső-belső egyensúlyon van a hangsúly, így adta magát az ötlet, hogy Balance terápiának nevezzem el.